Megmosolyogtató felszólalással indította a márciusi testületi ülést az elmúlt két önkormányzati ciklusban alpolgármesterként a pulpituson javarészt némán kuksoló Mokánszky Zoltán. A leváltása előtt nem sokkal (Fördős Attila polgármester távollétében) nőismerőse fizetését díszpecséttel havi százezerrel törvénytelenül megemelő és az ügyben azóta már rabosított kormánypárti képviselő abba próbált a magyar nyelvtan felkent őreként belekötni, hogy az ülés előterjesztéseiben a „rendeletmódosítás” szó hol egybe-, hol különírva szerepel.
Elképzelhető, hogy bukása utáni szabadidejében a Fidesz-KDNP képviselője különórákra jár, mert nyelvtani „zsenisége” alpolgármestersége idején még nem volt tetten érhető. Annak idején az általa a bizottsági, testületi ülésekre bevitt anyagok főoldalán pár sorral a helyesen leírt „rendeletmódosítás” szó után nem egyszer UGYANÚGY két szóba írva szerepelt a meghatározás („rendelet módosítás”), mint amit most nagy hangon, a „lényegre tapintva” reklamált.
Mokánszky Zoltán – aki megnyilvánulásai alapján – egyre inkább a közösségi média és a magyar anyanyelv felkent őrzőjének érzi magát, helyesebben tenné, ha a nevetségessé válás helyett gyakorolná a szabatos, magyar beszédet, mert mint a testületi közvetítésekből kiderül, a felszólalásai közbeni makogásával csak lejáratja magát. Ahogyan azzal a megállapításával is, amit most, évek múlva talán önmagára gondolva jelentett ki: szégyen, ha a magyar nyelvtannal, az egybeírás-különírással problémája van. Igaz, neki úgy megy a nyelvtan is, mint anno a városvezetés – sehogy.
