Nem csupán a pályán, hanem a lelátón is mozgalmas volt a váci NB III-as focicsapat mai mérkőzése. Ebben a naptári évben először sikerült ponto(ka)t szereznie a kiesés ellen harcoló Vác FC-nek. Az együttes a Paks tartalékcsapatát verte hazai környezetben gólnélküli félidő után 2-1-re.
Azok, akik esetleg idén most látogattak ki először a stadionba, „jelentős előrehaladást” tapasztalhattak az előző évtized közepén megígért fejlesztésben: a kispadokat a pálya egyik oldaláról átvitték a másikra…
Amúgy más jelét annak, hogy itt majd valamikor akár magasabb osztályú meccsekre is alkalmas létesítmény alakulna ki, nem láttunk. Igaz, a csapat jelenlegi helyzetében – a Vác FC a háromszor 20 csapatos harmadosztály egyik csoportjába jelenleg a 16. helyet foglalja el – már az is heves örvendezést váltana ki, ha ősztől nem a Taksonnyal kell rangadót vívni a negyedosztályban.
A közel három évtizede Vácon díszpolgári címet kapó Csank János irányításával immár a második éve vív nagy harcot a csapat annak érdekében, hogy a 2019-ben „végre ismét magyar kézbe került”, Pető Tibor által vezetett klub az akkori második vonalbeli besorolását ne váltsa megyei szintre. Mindenesetre az előző bajnokság végén és jelenleg is közvetlenül a mieink alatt húzzák meg a még bennmaradást jelző vonalat…
Ami biztos: a váci „B-középen” nem fog múlni a bennmaradás. A váci ultrák igen látványos lelátói drapériával mutatták meg ragaszkodásukat a klubhoz. Nem úgy az egyesület vezetéséhez! A második félidőben ugyanis ismét hangos kórussal és hatalmas felirattal küldték el melegebb éghajlatra a „magyar kezek” gazdáit: Pető Tibort, Belák Gyulát és az ő „sleppjüket”.
Pedig a „takarodós” felszólítás idején már két góllal vezetett a váci gárda. Az első félidő góltalansága után ugyanis előbb Mertse Ábel fejelt a kapuba egy szögletet követően, majd a kontratámadás során egyedül kilépő Nagy Zoltán vitte el a labdát a kapus mellett és gurított a hálóba.
Mintegy 20 perc volt hátra, amikor szépítettek a vendégek. A hátralévő időben is a paksi tarcsi támadott többet, de szerencsére a mieink jól romboltak és megőrizték a lefújásra is a minimális előnyüket. Nagyon fontos győzelmet aratva ezzel, ugyanis minden más eredmény következtében kieső helyre esett volna vissza az egykor (sokkal) szebb napokat látott váci focigárda.
